Bányászati-Kohászati Akadémia (1762–1808)


Mária Terézia 1762. október 22-én hozott döntésével megindult a tanintézet az egész Habsburg Birodalom számára szakembereket képző Bányászati-Kohászati Akadémiává formálása. 1770. április 14-én királyi rendelettel az intézet hivatalosan is Bányászai és Kohászati Akadémiává alakult. A három tanszékes, három évfolyamos oktatási forma közel háromnegyed évszázadig fönnállott. Az oktatott tananyagról pontos tudomásunk van, részint a részletes tantervi utasításokból, részint pedig az akadémiai tankönyvként, illetve előadási vezérfonalként használt művekből (Hiller, 1985).
Az 1770-es Systema részletesen előírja a három évfolyamon oktatandó tananyagot, mindegyiket külön elméleti s gyakorlati részre bontva. A földméréstan oktatásával foglalkozó tananyag elméleti részéről a Systema III. fejezetében „az első osztályról, amelyben a bányászathoz és kohászathoz szükséges matematikai tanulmányok taníttatnak” rész rendelkezik:
„… A számolástól lépjünk tovább a geometria, a földméréstan, majd a sztereometria és a trigonometria felé, melyekből a professzor úgy végezze el a tananyag beosztását, hogy a praktikánsok ne tartassanak föl hosszú ideig az elméleti bizonyításokkal, viszont a fontos részeket se fussák át túl gyorsan, és szoktassa őket arra, hogy egy esetben se fogadjanak el ismert dolgokat kellő bizonyítás nélkül; továbbá: a matematikából a nevezetteknek csupán annyi elméletet kell csak tanítani, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy a matematika szabályai szerint gondolkodjanak és következtessenek.”
Az V. fejezet bányamérésről szóló rendelkezése szerint: „A hallgatókat az erre a célra kijelölt bányamérő adjunktusnak ebben az évben tökéletesen ki kell képeznie a bányamérésben is, melynek alapjai a trigonometria, a geometria és a rajz által már az első osztályban letétettek; meg kell ismertetnie velük jól érthetően a mérőszerek, mértékek és mérőműszerek különböző fajtáit, azok előnyeit és használatát, nem kevésbé a szintezéssel és az iránytűvel kapcsolatos ismereteket, valamint a mágnestű deklinációját.”
A Systema a professzorok kötelességévé tette a saját tankönyv összeállítását.
A bányamérés előadási anyagáról több fönnmaradt kézirat is tanúskodik az 1761–1770-es évekből.
  • Az első tankönyv Möchling (1793) selmeci bányamérőé, későbbi matematikaprofesszoré (1798–1805) volt;
  • Lang Pesten kiadott híres bányaméréstanát (1835) két évtizedig;
  • Adriany (1835–1851) praktikus, modern könyvének megjelenéséig (1852, 1861) használták ( Hiller, 1985).

A bányamérés tárgy eredetileg csak, mint praktikus készség vétetett figyelembe, mert az elméleti alapokat az első évben hallgatott mennyiségtani, illetőleg geometriai és trigonometriai kollégiumok nyújtották. A vonatkozó gyakorlatokat nem is professzor, hanem a selmeci (szélaknai) bányamérők tartották meg. 1803-tól azonban ebből a tárgyból is önálló teoretikus előadások és rendes vizsgák vezettettek be.
Bevezetésül a geodéziai műszereket és segédeszközöket, ismertették, azok használhatóságának méltatásával; majd a külszíni és földalatti mérések végrehajtása következett, melyeket a praktikánsok, a bányamérő instrukciója szerint és felügyelete alatt, maguk végeztek. A hallgatók a felmérési adatok alapján exakt térképeket, alap- és függőleges metszeteket készítettek. Áttöréseket terveztek; a telérvonulatokat és a földalatti munkahelyeket a napszínen kitűzték; az elvetélt telérek folytatását megállapították. Új kutatások kezdőpontjait határozták meg; bányatelkek határait cövekelték ki. Tervbevett vízfolyások (csatornák) irányát szabták meg; vízesések magassági. viszonyait számították ki. Közreműködtek víztárolók építésénél és javításánál, hogy az itt szükséges talajvizsgálatokban, gát- és víztömegszámításokban megfelelő gyakorlatra tegyenek szert.
A bányamérésre 1803-ban heti három óra fordíttatott, s e tanítást, illetve gyakorlatokat, télen Selmecen a rajziskolában, májustól szeptember végéig pedig Szélaknán tartották meg. Tekintettel a hallgatóság nagy számára, a praktikánsokat két csoportra osztották, úgyhogy az egyik csoport bányamérést végzett, ugyanakkor a másik csoport bányamíveléstani gyakorlatokon vett részt (Mihalovits, 1938).