Bányászati-Kohászati Akadémia és Erdészeti Tanintézet (1808–1846)


Az uralkodó 1807. augusztus 30-i rendeletével 1808-ban megalapította az Erdészeti Tanintézetet. A Selmecbányai Erdészeti Tanintézet tanrendjét Wilckens Henrik Dávid 1808. június 16-án terjesztette fel a selmeci Főkamara Grófi Hivatal útján a Pénzverészeti és Bányászati udvari Kamarához, Bécsbe. A tanrend I. részében az erdészeti tudományok cím alatt oktatta az erdészeti mennyiségtant, amelybe az erdészeti térképrajz is beletartozott. Az első hároméves tanterv 1811 májusában született, amely egyben a véglegesen kialakított és tartalmában rendszeresen egymásra épített tantárgyak tervezete volt ( Majer, 1983).
Az 1811. évben a felsőbb erdészeti szakoktatásra 3, az alsóbbra pedig 2 évfolyammal megállapított tantervben a földmérési ismeretek oktatása a 4. félévben „Az erdészeti felmérésről” címmel szerepelt. A megnövekedett oktatási feladatok miatt segédtanárokat alkalmaztak. A földméréstan és a rajzolástan tanításával a kamarai bányamérnök helyett Ráth Ignácz segédtanár bízatott meg (1813. július). Ráth Ignáczot 1818-ban történt távozása után Lollok Károly adjunktus helyettesítette. Wilckens halála (1832) után az erdészeti tanári állást Lang György főerdőmester látta el. A földméréstant is ő oktatta (Vadas, 1896).