József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara (1934–1949)


Az 1930-as évek elejéig túlságosan megnőtt a hallgatók terhelése, ezért ismét felmerült az oktatási reform szükségessége. Erre a reformra 1934-ben került sor, amikor az 1934. X. törvénycikk a főiskolát az újonnan létesült József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez csatolta, de az intézmény Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar néven Sopronban maradt. A tanulmányi idő 9 szemeszterre nőtt. A földmérés oktatása lényegében változatlan maradt.
Külön ki kell emelni a tavaszi félév végi földméréstani gyakorlatot, mely nagyon hatékonynak bizonyult mind az oktatott tananyag elsajátítása terén, mind nevelési szempontból.
Az erdőmérnök képzés magas színvonala széles körben elismert volt, ami főképpen a műszaki tárgyak (köztük a földmérés) igényes oktatásának volt köszönhető. Az erdőmérnöki oklevél, megfelelő gyakorlati működés esetén a városi mérnöki (Mérnöki Kamara 1929. június 7-i ülése), az állami földmérési és térképészéti szolgálatra (1928, évi 5287/XIII, Ü. M. sz. alatt közölt minisztertanácsi határozat), továbbá a földmérői jogosítvány megszerzésére (40/1909. I. M. R. 6. §), az állami távírdai szolgálatra (1883. I. törvénycikk 15.), valamint a vízjoggal kapcsolatos műszaki szolgálatra (23 0911/1918. V. A. sz. F. M. R.), államvasúti mérnöki szolgálatra (116.713/1914. A. T. sz. MAV Ig. R.) is képesít. Az okleveles erődmérnököknek magánmérnöki működésben vagy bármely más mérnöki munkakörben való specializálódásra alkalmuk van (1923. évi XVII. törvénycikk 37. 5 M. i.), amelyre sokoldalú műszaki és természettudományi képzettségüknél fogva az oklevél több-kevesebb lehetőséget nyújt.
Sébor János az 1923–1965 közötti időszak kiemelkedő egyénisége volt. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának 1943-44-ben, 1947-48-ban dékánja, 1944-45-ben, 1948-49-ben pedig prodékánja lett. 1944-45-ben mutatott példás, bátor helytállása, az intézmény kitelepítésének, műszer- és eszközparkja elvitelének, a szovjet katonák egyetemre történő bevonulásának megakadályozása ma már korszakos, de emlegetésre érdemes legenda (Szabó, 2008).