A bánya-, kohó-, földmérő- és erdőmérnökképzés szétválása (1949–1952)


Vélhetően a II. Világháború után bekövetkezett gyors és erőszakos politikai átformálódásnak tudható be, hogy az 1949–1955 közötti években alapvető szervezeti átalakulás ment végbe a felsőfokú bányász-, kohász-, erdész- és földmérő képzésben.
Az 1949. évi 22. törvény a Budapesti Műszaki Egyetem szervezetének módosításáról úgy rendelkezett, hogy a bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar bánya- és kohómérnöki osztályát az 1949/50-es tanévtől kezdve fokozatosan meg kell szűntetni. A bánya- és kohómérnökképzés ezzel elvált az erdőmérnökképzéstől.
Az 1949. évi 25. törvény előírta, hogy a soproni műegyetem bővítendő, a VKM felszólította a soproni kart a geodéta kar tervezetének kidolgozására.
1950. május 9-én ismertették az újabb VKM-rendeletet, mely szerint az Erdő- és Földmérőmérnöki Kar Erdőmérnöki Osztályát az Agrártudományi Egyetem szervezetébe utalta. A Földmérőmérnöki Osztály egyelőre a Budapesti Műszaki Egyetem keretében Sopronban folytatta működését.
1952 nyarán költöztek a kohász tanszékek Miskolcra.
Az 1952. október 13-án kelt 97/1952. X. 13. számú minisztertanácsi rendelet újabb fordulópontot jelentett a kar életében, hiszen a rendelet értelmében az Erdőmérnöki Kar kivált az Agrártudományi Egyetem, és önálló Erdőmérnöki Főiskolaként működött tovább.
Az áldatlan huzavonának az MDP Politikai Bizottságának 1955. március 24-i ülése vetett véget, amely hatályon kívül helyezte az önálló bányászegyetem létesítésére hozott korábbi határozatot, elrendelte a miskolci egyetem befejezését és a soproni karok áthelyezését Miskolcra. Szeptember 15-én törvényerejű rendelet is előírta, hogy a soproni karoknak 1957. augusztus 1-ig be kell fejezniük a Miskolcra költözködést (HILLER, 1985).
Ezen előzmények alapján teljesen indokolt, és időszerű volt Sébor János és Tárczy-Hornoch Antal professzor kezdeményezése és javaslata, melynek következetes, sokszor fáradtságot nem kímélő, küzdelmes kiállást kívánó végig vitele végül is azt eredményezte, hogy a Tárczy-Hornoch Antal által vezetett Geodézia és Bányaméréstan, továbbá a Sébor János által vezetett Erdészeti Földméréstani Tanszékre, mint szaktanszékekre, valamint az alapozó tárgyakat oktató néhány tanszékre támaszkodva, a Budapesti Műszaki Egyetem soproni székhelyű kara szervezze meg a földmérőmérnökök önálló egyetemi képzését.
Az első tanévre 50 elsőéves hallgatót iskoláztak be, a tanítás 1949. október 23-án kezdődött. Az Erdő- és Földmérőmérnöki Kar Földmérőmérnöki Osztályának elnöki tisztét betöltő prodékánná, majd az 1950-től önállóvá vált Földmérőmérnöki Kar dékánjává Sébor János professzort választották, aki a szervezéssel terhelt tisztséget az ügy iránti mélységes szeretettel és odaadással, fáradságot nem kímélve éveken át viselte. Tárczy-Hornoch Antal professzor pedig az MTA keretében, valamint bel- és külföldi kapcsolatrendszerén keresztül, minden erejét latba vetve segítette és támogatta az önálló Földmérőmérnöki Kar ügyét.
A Kar hamarosan további két új szaktanszéket szervezett. Elsőként 1951-ben az Alkalmazott Geodézia Tanszéket hozták létre átmenetileg Sébor János dékán, majd 1952-ben történt egyetemi tanári kinevezésétől Hazay István professzor vezetése alatt. Oktatóként első munkatársai Szalontai László és Szádeczky-Kardoss Gyula voltak. A tanszék Sopronban hihetetlen rövid idő alatt hét új tantárgy tananyagát dolgozta ki, és készítette el a hozzájuk tartozó jegyzeteket.
Röviddel későbben 1952 őszén felállították a Tereptan és Fotogrammetria Tanszéket is. Megbízott első vezetője Sébor János dékán volt, a fotogrammetriát Hankó Géza, a topográfiát (hegyidomtant) és a kartográfiát Kunovszky Emil oktatta, akik ezeket a tárgyakat hosszú időre megalapozták és tanították, nemcsak Sopronban, hanem később Budapesten is.
Az 1949-ben kezdett első évfolyam 1953 júliusában fejezte be egyetemi tanulmányait, és 21-en szereztek földmérőmérnöki oklevelet. 1955-ben elnöki tanácsi rendelettel a Földmérőmérnöki Kart (a már korábban odahelyezett Bánya- és Kohómérnöki Kar mellé) Miskolcra, a Nehézipari Műszaki Egyetemre, majd 1959-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karának szakaként Budapestre telepítették. A soproni földmérő-képzés megszűnt (Geodézia és Kartográfia).