Erdőmérnöki Főiskola (1952–1962)


Erdészeti felsőoktatási intézményünk 1952-ben végül önálló Erdőmérnöki Főiskola lett. A képzési időszak 1952-54 között 8 félévre csökkent azzal, hogy erdőgazdákat és erdőiparosokat, illetve külön erdőhasználókat képeztek. A kedvezőtlen tapasztalatok miatt azonban 1954-től újra egységesítették az erdőmérnökképzést, és a tanulmányi időt 9 félévre emelték. Lényeges változása volt ennek az időszaknak, hogy 1950-től a hallgatók diplomatervet készítettek, ennek sikeres megvédése után ítélték oda az erdőmérnöki oklevelet (Majer, 1983). Az 1957/58. tanévtől a hallgatók képzési ideje 10 félévre emelkedett. A Földméréstani Tanszék vezetője változatlanul Sébor János. Ezen időszak első lépéseként 1952-ben megjelentette fotogrammetriai előadásainak anyagát jegyzet alakban.
Az 1952–1962 időintervallumban a Sébor professzor vezette tanszék oktatógárdája: Teszárs Géza, Sárkány Jenő, Farkas Tibor, Veress Sándor, az utolsó években Kocsis József volt. Többek szerint ez tekinthető a „Sébor korszak” nagy generációjának. 1956 novemberétől Sárkány Jenő Bécsben, Farkas Tibor Münchenben, Veress Sándor Kanadában folytatta az oktató munkát, ott vált megbecsült neves professzorrá. Helyükre a tanszékvezető kérésére Pálvölgyi Lóránd erdőmérnök térképésztiszt érkezett. Az itthon maradtak és az új oktatók igyekeztek folytatni a korábbi oktató-kutató hagyományokat, tartani az igényes oktatás minden elvárását és feltételrendszerét.