Műszergyűjtemény


A főiskola Selmecbányáról Sopronba történt menekülése alkalmával a geodéziai műszergyűjtemény is Sopronba került.

A gyűjteményt évtizedeken keresztül Somogyi Jenő tanszéki műszerész féltő gonddal őrizte, hétről-hétre bekészítette az elméleti órák tananyagának szemléltetéséhez. Ebben az időben a muzeális értékű műszereket együtt tárolták a földméréstan gyakorlatokon használt korszerű eszközökkel. „Jenő bácsi” a mérőcsoportoktól a műszereket – bármikor is fejeződött be a gyakorlat – maga vette vissza tárolástiszta állapotban! Generációkat tanított meg az igényességre, a műszerek gondos használatára és tiszteletére. Nyugállományba vonulása után Kovács Gyula követte. Ő kezdetben a Bezzegh-korszak kiváló manuális tehetséggel rendelkező műszerésze volt. Mindent meg tudott csinálni, amit tanszékvezetője kigondolt (puskára szerelhető, éjszaka is látó célzó távcső; repülőgépmodellre szerelhető fényképező berendezés; jeladók készítése éjszakai felvételekhez, stb.). Kovács Gyula 1975-ben földmérő mérnöki képesítést szerzett, és tanszéki oktatói státuszba került.
A ma már felbecsülhetetlen muzeális értéket képező geodéziai műszergyűjtemény a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti, Faipari és Földméréstörténeti Gyűjteményében, a GEVI folyosóján és a 4. sz. tanteremben elhelyezett szekrényekben megtekinthető. A muzeális értékű műszerek egy része – tartós kölcsönzés útján – az MH Térképész Szolgálat múzeumába került, és ott megtekinthető.
Az oktatásban és kutatásban ma is használt eszközök, műszerek, számítógépek, szoftverek: a vízszintes irányok és szögek kitűzésére alkalmas egyszerű eszközök: kitűzőrudak, szögmérő és szögkitűző eszközök (derékszögű szögtűző prizma pl.), távolságmérő eszközök (mérőszalag pl.).