Sébor János

Sébor János

erdőmérnök, egyetemi tanár,
a műszaki tudományok kandidátusa (1953)
(Faakó, 1890. dec. 27. – Sopron, 1965. febr. 26.)


Oklevelét a selmecbányai akadémián nyerte.
1913–18 között az államerdészetnél szolgált, 1918-tól az akadémia földméréstani tanszékén Jankó Sándor mellett működött, Jankó halála után Sopronban a tanszék vezetője lett (1923).
1948-ban az Országos Erdészeti Egyesület elnöke, 1962-ben a soproni egyetem tb. doktora.
Korán felismerte a fotogrammetria jelentőségét az erdészet szempontjából, s bevezette önálló tárgyként való oktatását.
Szakirodalmi munkásságában elsősorban a vektoriális kiegyenlítés és a fotogrammetria kérdéseivel foglalkozott.

Főbb művei:

  • Kettősen tájékozott sokszögvonalak vektor-analitikus számításokkal (K. Ulbrich-hal, Erdészeti Kísérletek, 1929);
  • A fotogrammetria az erdőgazdaság szolgálatában (Sopron, 1930);
  • Vektoriális kiegyenlítés (Erdészeti L. 1937. 10. sz.);
  • Általános geodézia (I -II., Bp., 1953, 1955);
  • Untersuchungen über Photogrammetrie (Acta Technica, 1959).


Irodalom:

Káldy József: Dr. S. J. (Az Erdő, 1965. 5. sz.);

Kocsis József: Sébor János 1890–1965 (Soproni Szemle, 1965. 4. sz.).


Forrás:

Életrajzi lexikon